Jeles napok, Wicca ünnepek

Az Esbatok

Az évi tizenhárom telihold szent energiáit a Nagy Istennõvel és a Holddal társítják. Hagyományosan a telihold megjelenésekor, évente tizenhárom alkalommal tartják meg az Esbatokat. Mostanában vannak, akik hetente, de legalább havonta kétszer rendezik a szertartást. A telihold idején tartott Esbatok olyan rituális munkaalkalmak, amelyeken az Istennõ ereje teljében van. Hozzá érdemes címezni a mondandónkat.

Ha önálló boszorkány vagy, egyedül kell ünnepelned!

Az Esbatok a világmindenséget átható életerõ ünnepei, amelyek alkalmával gyakran könyörögnek, és gyertyamágiát végeznek a célok elérése érdekében. Akár csoportban, akár egyedül, itt idõt kell szánni az elmélkedésre, hogy összeköttetés jöjjön létre az isteni szellemiség és a boszorkány között.

Kiválóan alkalmas különleges rítusok bemutatására is. Szokás kézfogót, keresztelõt, Istennú-központú szertartásokat tartani, a talizmánokat és amuletteket erõvel feltölteni, varázseszközöket szentelni. Az esbat sokféle szertartás és mágikus tevékenység alapjául szolgál, nem ritka, ha egy boszorkány ilyenkor különféle ügyek miatt szorgoskodik, különösen, ha bájolni- és felszentelnivalója is van.

A Szabbatok

A négy nagyobb Szabbat, a tûz ünnepei:

1. SAMAIN (ejtsd: szow-een, szow-in vagy szav-ein)

A Samain október 31. és november 11. között tartható meg. Ez a Boszorkány Újév, egyúttal a legelsõ szabbat, amibõl az összes többi következik. Egyes boszorkányok szerint az újévre köszöntõ éjszakán megnyílik a Tündér-hegy, s ekkor hol javunkra, hol kárunkra, szabadon érintkezhetünk a tündérekkel. Ebben az idõszakban az élõk és holtak birodalmát elválasztó hártya elvékonyodik, ezért ilyenkor szokás e vékony hártyán már áttûnt szeretteinkre emlékezni. A reinkarnáció tanai szerint õk lélek alakjában továbbra is léteznek. A Samain az élet folyamatosságának szent napja, az év harmadik, utolsó betakarítási ünnepe. Ekkor fordul egyet az év kereke, ez tehát a legnagyobb fesztivál.

2. IMBOLC (ejtsd: eim-boul/g), más néven: Candlemas (gyertyaszentelõ napja)

Február 2-án megtartott ünnep. A szertartáson az Istennõ szülés utáni felépülését köszöntjük és örvendezünk, hogy az Isten újra közénk került. Az Imbolc a wicca tavasz beköszöntének ünnepe. Az isten, akinek születésén örvendeznek, lehet a kelta Lugh, a napisten. A Candlemas elnevezés az ünnepi éjszaka alatt égetett gyertyák miatt ragadt az ünnepre.

3. BELTANE (ejtsd: Bel-tiin, Bel-taun-uh)

Április 30-án vagy május 1-én megtartott ünnep, éppen a Samainnal ellentétes értelme van. A második legjelentõsebb szertartás. Samainkor a halálról és az elmúlásról emlékezünk meg, Beltane alkalmával viszont az újjászületésrõl. A balefire (jelentése örömtûz, bajt elhárító tûz) napja, amelynek fénye áldást hoz a házra. A Beltane szertartásain a szerelem, a szeretet és a romantika játssza a fõszerepet, mivel megelevenítjük Urunk és úrnõnk egymás iránt érzett szerelmét. A nevetés, az ének és a tánc mindennél jelentõsebb e szertartáson.

4. LAMMAS (ejtsd: Lam-mash)

Augusztus 1-én megtartott ünnep, elsõsorban Lugh, a kelta napisten dicsõítésére való Szabbat, van, ahol Lakodalmas ünnepnek, másutt az Elsõ betakarítás ünnepének nevezik. A harmadik legfontosabb Szabbat, amelyen a föld bõségéért mondunk köszönetet a Szellemnek. Az ünnep kelta neve Lunasa. A többi Szabbattól eltérõen ez egész napos mulatság, piknikkel, játékokkal és kiadós beszélgetésekkel. A Lammas ezenfelül a Wiccák hálaadási szertartása, ugyanezt az európai pogány gyakorlat szerint õsszel tartják.

A kisebb Szabbatok:

1. Téli napforduló/Yule.

Finn újévként vált közismertté. December 21-én vagy 22-én tartják, attól függ, melyik napra esik a napforduló. A boszorkányok ekkor az Isten újjászületését köszöntik, és örvendeznek, hogy visszahozza magával a nappali világosságot, a meleget és az emberek utódnemzési kedvét. Az ünnep legendás õsi alakja a Tölgy király (a gyarapodó év ura), aki csatában legyõzi a Magyal királyt (a fogyó év urát). Magyal királyt azonosítjuk a magyalbogyókkal díszített kucsmás Télapóval, akit fortélyos ügyességgel repít nyolc (Szabbat) szarvasa, azaz a Szarvas Isten szent állatai. A Yule fa a kívánságok fája, amelyen egyenesen az univerzum karjaira függesztjük az újévi kívánságainkat. Az örökzöld, télen is eleven fenyõ az Istennõ jelképe.

A dolog sok tekintetben emlékeztet a karácsonyfa állításra, és ez nem véletlen, mert a keresztények a pogányoktól vették át ezt az ünnepet. Jézus születésének idõpontja ismeretlen, legegyszerûbb volt rátelepíteni a népszerû pogány ünnepre.

2. Tavaszi napéjegyenlõség/Ostara (márc. 21-22)

Az Ostara az Úrnõ ünnepe, amikor a föld termékenyre fordul, ezt köszöntjük. Hibáinkat, rossz szokásainkat felírjuk egy papírra, és a héten kiengeszteljük, akit megbántottunk, visszafizetjük az adósságainkat, vagyis törekszünk az egensúly helyreállítására. Ostara éjszakáján azután a listát magunkkal hozzuk a bûvös körbe, és ünnepélyes keretek között elégetjük, hogy tiszta karmikus lappal indulhassunk a termékeny évszakba.

3. Nyári napforduló/Litha (június 21-22)

Az ereje teljében lévõ Isten szenvedélyességét és dicsõségégét ünnepeljük. Az Isten energiája ezen a napon tetõzik. A Yule napján egymással csatázó Tölgy király és Magyal király ismét megmérkõznek egymással. Most Magyal király gyõz, és õ uralkodhat a következõ Yuléig (vagyis e dátumtól rövidülnek ismét a nappalok. A druida hagyományok úgy tartják, ekkor tetõzik az összes szent növény mágikus ereje.

4. Õszi napéjegyenlõség/Mabon (szempember 21-22)

A Mabon walesi eredetû szó, az Arthur-mondakörbõl ismerjük, a férfiúi termékenyítõképesség istenének neve. Csak attól fogva ünnepeljük, mióta az északi népek elözönlötték a szigetvilágot. A Mabon kettõs lényegû, részben kivágunk bizonyos dolgokat az életünkbõl, másrészt tisztelgünk a család nõi halottai elõtt. Az Õszi napéjegyenlõség az év második nagy betakarítási ünnepe.

Az Esbat és a Szabbat brit eredetû szokást is rejt. Ezeken a jeles napokon általában a boszorkánytanya gondnoka, illetve egy tágas udvarházzal rendelkezõ boszorkány látta vendégül a társait. A húsleves, a sültet õ készítette, az italokat, a kenyeret és a többi ételt a vendégei hozták. A szabadtéri rendezvényeken az üst fõ feladata a levesfõzés volt. A sütés-fõzés a szertartás egész ideje alatt zajlott, hol a mágikus kört készítették el elõször, hol az ünnepséget tartották meg elõbb, volt amikor a szertartás maga volt az örömünnep is. A koven zenészei szolgáltatták a muzsikát, a többiek táncoltak. A régi szokások egy része ma is elevenen él.

Az Esbatok és Szabbatok magányos ünneplése természetesen csöndesebb hangulatú. Az önálló boszorkány a Szabbatokon általában az otthonát és az oltárát díszíti fel, egyetlenféle ételt készít, az oltárnál tevékenykedik. Dolguk zömét telihold idején végzik, ilyenkor saját mágikus szükségleteiknek tesznek eleget.